Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

 


Az egyetem világa és a tanári hivatás

2012.04.19

Az egyetem világa és a tanári hivatás

 
Pléh Csaba az egyetemi oktatás néhány ellentmondásáról és a hatékony tanári tevékenységet fenyegető jelenségekről ír (A tanári hivatás és az egyetem világa, ÉS, 2008/16.). Alapjában a helyzet igaz, de nem szükségszerű, hogy ilyen legyen. Az oktatás világa nagyot változott az elmúlt tíz évben, és ha nem élünk az információs és kommunikációs technológiák által kínált megoldásokkal, akkor az egyetemi oktatásban dolgozók helyzete valóban kilátástalanná válik. Pléh Csaba négy jelenségre hívja fel a figyelmet. Az oktatásszervezés gyengeségére, a tanítás rovására menő publikálási kényszerre, valamint az oktatás elszemélytelenedésére és az állandó át- és kiszervezésekre. Én oktatásszervezéssel és távoktatással foglalkozom, ezért az elsőre és az utolsóra reagálok pár gondolattal.
 
(Az oktatásszervezés) Tényleg kilátástalan, ha a tanárnak egy személyben kell megteremtenie a hatékony tudásátadás összes feltételét. Az oktatásra való felkészülés után, ami sok esetben egyben a PowerPoint prezentációja elkészítését is jelenti, meg kell szereznie a termet, elkérni a vetítőt, beállítani a számítógépet stb. Vagyis egy sor olyan tevékenység, amely elveszi az időt és az energiát a tanítástól. Pedig az iskolák és az egyetemek minden kiszolgáló-tevékenysége annak a nemes célnak van alárendelve, hogy a tudás átadása minél hatékonyabban valósuljon meg. Akkor hol bukik meg a dolog? Mi az oka, hogy nincs a tanár segítségére egy "e"-pedellus, vagy más néven oktatásszervező? A válasz szerintem az egyetemek munkakultúrájában van.
Az oktatás szervezésének az az értelme, hogy a tudást átadó tanár, a hallgatók és az oktatástechnológia célnak és feladatnak megfelelően kerüljön egymással kapcsolatba. Az oktatásszervező feladata, hogy viszonyrendszert működtessen és erőforrást biztosítson az oktatás számára. Szép így leírva. De sajnos az a tapasztalatom, hogy ezen feladatai a jelenlegi egyetemi gyakorlatban rosszul definiáltak, és szerepköre sem tisztázott. Még azokon a tanszékeken is így van, ahol van ilyen munkakör és elfogadott a munkája. Sok egyetemi tanár titkári szerepben tudja csak látni az oktatásszervezőket, nem bírja felfogni, hogy nem a tanszéki adminisztrációhoz tartoznak, hanem az oktatási folyamat fenntartásáért és hatékonyságának biztosításáért dolgoznak.
 
Az oktatásszervező munkáját számtalan informatikai megoldás segítheti. Rajta keresztül a tanárét is. Ma már olyan ingyenes (open source) vagy nagyon olcsó tudásmegosztó alkalmazások állnak a tanárok és az oktatásszervezők rendelkezésére, amelyek birtokában rövidebb ideig tart összerakni egy óra szellemi és technikai komponenseit, mint azt általában teszik. Ezek a rendszerek nagy adatbázisokat képesek kezelni, és olyan szerkesztő-felületekkel rendelkeznek, amelynek segítségével a feltöltött anyagok a célnak megfelelően átalakíthatók, sőt köztük kapcsolatokat is létre lehet hozni. Az egyik legismertebb ilyen nyilvános rendszer a wikipedia. Létezik oktatási, munkaszervezési igényekre alakított változata is. Nem drága.
 
Ha egy teremben van internet- vagy intranet-csatlakozás, összehangolt a számítógép és a vetítő, akkor nem kell a tanárnak minden egyes alkalommal odacipelnie és felépítenie egy stúdiót. Az oktatásszervező vagy a rendszergazda által felügyelt tudásmegosztó rendszerből a tanár (akár előző este otthoni számítógépéről) feltöltött előadása lehívható, vetíthető. Lehet PowerPoint, lehet film, illusztráció, képsorozat, táblázat.
(Áthárítás) Az egyetemi oktatás szolgáltatás, és nagy lendülettel zajlik ennek a szempontnak a kiteljesítése. Ez önmagában helyes. De igaz, az intézményi szereplők a folyamatok megszervezésében a tanári tevékenység rovására érvényesítik magukat. Ráadásul, amit nem tudnak teljesíteni, azt racionálisnak tűnő érveikkel azonnal delegálják az oktatási kényszerben lévő tanárhoz. Erős a zsarolási pozíció, mert ha az oktatás színvonalát kritika éri, vagy a tanóra elmarad, akkor egyértelműen csak egy ember felel érte. A tanár.
 
Számos olyan elem van az oktatásban, ami hasonlatossá teszi a szolgáltatáshoz. Fizetnek érte, a jó marketing hozza a hallgatókat, számukra sok minden egyéb is eladható. De egy lényeges különbségről sokan elfelejtkeznek. Ez az egyetlen olyan szolgáltatás, aminek hatására az ember viszonya a világhoz lényegesen megváltozik. A tanítás közben gyarapodnak ismeretei, és ennek hatására okosabb lesz. Vagyis "tartós elváltozáson" megy át. Ezt más szolgáltatás nem képes nyújtani. Ennek a ténynek kellene lennie az egyik szempontnak az összes ki-, át- és beszervezésnél. Nemcsak a részfeladatokra kell felelősséget megállapítani, hanem folyamatokra is. Véleményem szerint a hallgatói létszámok csökkenésével lehetőség nyílik a tanári tevékenység súlyának helyreállítására. De ezt a tanároknak maguknak kell szorgalmazniuk. Ennyi felsőoktatási intézményre nincs szükség. Tehát tanárra sem. Vállalni kell a megmérettetést, ami alapja lehet a kiszolgáltatottság elleni fellépésnek.
 
Moduláris rendszer a munkában akkor működik jól, ha van formális és informális kapcsolat a modulok között. Nem lehet tovább játszani azt a játékot, hogy új elnevezések és fogalmak alatt sokan ugyanazt akarják folytatni, amit húsz vagy harminc éven át megszoktak. Ami nem ment együtt, az kiszervezve sem fog menni. Ha ugyanazok az emberek csinálják, akkor meg végképp nem. Az oktatás környezete sokat változott az elmúlt tíz évben. Ezt a tényt nem lehet figyelmen kívül hagyni.
 
Jenei Zsolt
BME GTK Szociológia
és Kommunikáció Tanszék